A Szamárfül kiadó webáruháza

Nagy Bandó András írásai, regényei, versei kicsiknek és nagyoknak. Dedikált könyvek megrendelhetőek!

 

Mivel névre szóló dedikációval ellátott könyveket küldünk, csak banki utalás után indítjuk útnak a megrendelt könyveket. További információk…

Belföldre 15.000 Ft alatti értékű megrendelés esetén 950 Ft. a szállítási költség. 15.000 Ft fölött mi fizetjük a szállítást.

Kosár

A kosár üres.

Pécs, A közfelháborodás napja, beszédem 2014. 11. 17.

Pécs, A közfelháborodás napja, beszédem 2014. 11. 17.

Kedves Fülkeforradalmárok! Jó barátok!

1989-ben szónokoltam utoljára tömegnek, a hajléktalanoknak. Most az országtalanoknak beszélhetek, igen, lassan ezt is kimondhatjuk…

Heindl Péter történész nem matematikus, itt nem 1000, hanem minimum 3000 ember látható…

Egyet csellóztunk el: hogy nem a tavaszi választások előtt jöttünk össze ennyien…

Hogy mi hozott ide? Weöres Sándor szobrának avatása óta liszt-érzékeny vagyok…

Idefelé jövet a Kossuth Rádióban a következőket mondta Viktor:

„A népnek mindig igaza van.”

Egy baj van: ezt Victor Ponta mondta Romániában…

Feledni jöttem Viktort, nem dicsérni…

Engem fölkértek egy beszédre, de nem ez hozott ide, hanem a csalfa, vak remény és a vak komondorom.

Reménykedem, hogy az unokám és a kislányom egy normális világban fognak fölnevelkedni. Olyan világban, melyben nem korrupt állami vezetők szabják meg az alaptanterv tételeit, és nem ezek a papok fogják erkölcsre tanítani őket, meg a többi gyereket, mindazokat, akiket megillet az ártatlanságuk védelme.

Abban reménykedem, hogy végre eltűnik a rossz. De, és ez ma még baj: nem látom föltűnni a jót. Jobbakat sem, és hála istennek, a Jobbikot sem, maximum Fidesznek öltözve…

40 évtizedes humorista munkásságom tettem föl arra, hogy eltüntessük az egypártot, és hogy elhúzzanak országunkból az oroszok. Nem egyetlen beszédet mondtam ezért és ennek érdekében, mint a rendszerváltás esztendejében a mára kedves vezetővé lett ifjonc, hanem számtalant.

Régen beszéltem már arról, hogy gumikötéllel voltunk körülkarózva, mert a komcsik kikarózták szabadságunk határait. Szabad ország voltunk, melyben megmondták, mit szabad.

Szavainkkal rakosgattuk egyre kijjebb a karókat, tágítva szabadságunk határait, mindaddig, míg el nem szakadt a kötél.

Mire a Fidesz megalakult, már kopottan fityegett a napszítta gumikötél, foggal el lehetett volna harapni. Akkorra már nem őriztek minket foggal, körömmel.

És eljöve 2010, meg a 8700. nap…

2010-ben épp a 25 évvel előtte szónokoló kedves vezető talált rá a karókra, és kötözött rájuk újra egy demokratikusan választott, háborodott elme által legyártott gumikötelet. És a borzalom: a karókat egyre beljebb rakosgatja, szűkítve a szabadságunkat, ma már orosz, kínai és azeri mintákat követve. Még néhány átkarózás, és mi lehetünk Észak-Korea számára a minta ország.

Még egy két karóba húzás, még pár hajlongás Hejdar Aliyev, egykori, kegyetlenkedéseiről elhíresült diktátor fia előtt, és mi lehetünk az Azer jó országa.

Hol van már a Tovarisi konyec? És hova tűnt a remény, hogy bármelyik politikai alakulatot le lehet cserélni, reménykedve az ÚJ és a JOBB eljövetelében?

Ahogy a tavaszi választások előtt mondtam: az egyik túl tökös, a másik meg túl töketlen. Az egyik lenyúlja a közpénzt a völgyalagútból…, meg a dombhídból…, a másik meg a Közgépből, a stadionokból, a trafikokból, és ki tudja, még milyen mutyikból. Mondhatni: nagy kutya, egykutya!…

Nemrég kérdezte valaki a facebookon: hova tűntem el a közéletből?

Most válaszolok neki.

1. válaszom: nem én tűntem el a közéletből: a közélet tűnt el az országból.

A kedves vezető olyan országot álmodott magának és tettestársainak, melyben előbb-utóbb értelmetlenné lesz a római jogban még (és már!…) létező morgás joga. Előbb-utóbb, de utóbb már látjuk: előbb, mint gondoltuk…

2. válaszom sokkal szomorkásabb: az értelmiség (velem együtt, sajnos!) mérlegelni kezd a megszólalásai előtt. Nagy ott a baj, ahol mérlegelnünk kell kikívánkozó szavainkat, megérlelt és vállalni akart véleményünket!

Aki mérlegel, az fél. Ezeknek a kollégiumi szobából ránk szabadult eszementeknek kiváltképp ismerniük kellene Bibó gondolatát, mely szerint demokratának lenni annyi, mint nem félni.

No, ezért mondhatjuk ki bátran: itt nincs demokrácia, csak a látszata!

Sajnos, még az is félelemben él, akinek nincs miért félnie.

Hogy mért kell mérlegelnünk? Mert a kedves vezető nem kevésbé kedves bandája hamar ellenünk fordítja az övéit. A vád: hazaárulók vagyunk, meg komcsik, meg undorító liberálisok. Mintha a klasszikus liberalizmus, amiből a kaméleonná lett Fidesz is kinőtte magát, az ördögtől való lenne.

Ugye, ki a fene akar undorító gazemberré lenni honfitársai előtt?

Ki ne féltené az egzisztenciáját?

Ki nem gondolna arra: ha szembefordul a rosszal, mi lesz a családjával?

Ki ne félne a prekoncepcióval kivonuló NAV zaklatásaitól?

Ki ne félne az ÁVÓ-tól… ja, bocs, ilyen egyelőre nincs…

Mérlegelnünk kell, mert a kedves vezető jól számolt:

meghatározta, ki a magyar, és eldöntötte:

csakis a hozzá kötődő fanatikusok egzisztenciája számít, a többiek pedig dögöljenek meg!…

Egy valamit rosszul kalkulált: azt gondolta, hogy a fanatikusain kívül mindenki liberálbolsi és komcsi. Nem számolt azzal, hogy mindig is lesznek gondolkodó és szókimondó, egyetlen párthoz sem kötődő magyarok.

Másképp (hozzájuk képest kiváltképp másképp!) gondolkodók.

Egyszerűsítem: jó magyarok. A legjobb magyarok! Olyanok, akiket nem lehet sem morzsákkal, sem veknikkel, pláne nem nemzeti pékségekkel lekenyerezni. Akik nem egy öntelt hólyag kénye-kedve szerint, hanem megkövült elveik szerint akarják élni, akár a kedves vezető ellenében is az életüket.

Rosszul számolt a kedves vezető, mert senki sem tökéletes, ő sem, csak azt képzeli magáról.

Azokat tudta csak maga alá söpörni, préselni, édesgetni és erőszakolni, akik számára édes-szépen hangzott az összes jelszava, melyekben ott volt a kikezdhetetlennek gondolt „nemzet”, meg a trafik-mutyira elherdált „nemzeti”.

A nemzeti trafikok után már csak egy lépés, hogy pályázni lehessen a nemzeti nyilvános vécékre.

Lesznek nemzeti vécék, garantálom, a szar már megvan hozzájuk.

Néha látom, és csak nézem a kedves vezető betanított segédmunkásait a tévében. Pédául L. Simont, a költőt, és a tökös-tokás Tállait. (Csak két példa, a többi sem különb!)

Csak hallgattam, hogy beszélnek…, mellé, természetesen.

És hogy hogyan hazudnak.

Akár a komcsik első generációja egykoron.

Sőt tán jobban, és szemérmetlenebbül.

Viktor, ezért kár volt belevágni abba a Nagy Imrés beszédbe!…

A gengszterváltás előtt is egyenesen beszéltem: tűnjenek el a komcsik!

Most is ezt szeretném: tűnjenek el a komcsik…

Tűnjenek el a maffiával egyenértékű kommunákba szerveződő újkomcsik!

Tűnjenek el, hogy ne lássam: ezek ugyanúgy viselkednek, ugyanúgy vadásznak, ugyanúgy saját zsebre dolgoznak, ugyanúgy saját családtagjaiknak osztogatnak, adnak előnyt, ugyanúgy lenyúlják az országot, pontosabban azt, ami a komcsik uralma után megmaradt kis hazánk javaiból…

Ezek is kitalálták maguknak a 98 %-os választási győzelmet…

Azt is kitalálták, hogyan lesz hogyan lesz a 30 %-os győzelemből kétharmados, és azt is, hogyan kell beszopatni velünk, hogy többségben vannak…

Éppúgy nincsenek, mint ahogy az egypárt sem volt többségben.

 

Volt egymillió párttag (kényszer seggnyalók gyülekezete!), és voltak mellettük is olyan szerencsétlenek, mint a maiak mellett, akik kussolásra kényszerítve bólogattak és éljeneztek és felvonultak, mint a magukat civilnek gondoló CÖF-ösök… (Akik ki tudja miért felejtettek el kivonulni a NET-adó ellen, meg Vida Ildikó lemondását követelve tüntetni…)

Mint mondottam: a remény hozott ide.

Kettős remény.

Az egyik: hogy ezek elhúzzák a csíkot, a másik: hogy nem a töketlen baloldal levitézlett prominensei akarnak a helyükbe lépni, ismét…

Akkor sem kérek belőlük, ha most, úgymond ellenzékben, a jobb arcukat mutatják. A Fidesz is azt mutatta a választás előtt (lásd: a NET adó is csak a győzelmük után jutott a kedves vezető eszébe…), szóval a Fidesz is a Jobbik arcát mutatta, nem is egyszer…

Jó, mondhatjuk, ezek takarodjanak el, azok viszont ne jöjjenek.

De akkor kik?

A válaszom: MI! Mi, kedves Barátaim, Ti, az új fülkeforradalmárok, akik nem akarjátok mérlegelni a szavaitokat, és nem féltetek, amikor egymás után kétszer is az utcára vonultatok.

Ismeritek a szót: demokrácia – népuralom.

Akarhatjátok a hatalmat! Jogotok van hozzá!

De mernétek csak országot megreformáló politikusnak jelentkezni!

Azonnal az orrotok alá dörgölnék: nem értetek hozzá…

Tényleg? Mért, ezek értenek hozzá?…

Már bebizonyították, hogy nem!

Sem ezek, sem azok. Csak a lenyúláshoz értenek.

A nép viszont nem hülye: nem lopná el azt, ami már az övé.

Emlékezzetek, mit akartak megvalósítani a régi komcsik, amikor bebuktak: az emberarcú szocializmust.

Ha már, ami előtte volt méltatlan volt az emberhez.

Kérdem: mit várhatunk ezektől? Emberarcú demokráciát?

Azt kérni, ami evidencia?

A demokrácia eleve emberarcú.

A mi mostani demokráciánknak nincs emberarca.

A mi emberünk csak a családi körben megtartott ország-értékelőkön és a meccseken mutatja meg az arcát, ha pedig ügy van, eltűnik, fölszívódik, elérhetetlenné lesz.

Régen Ceausescu volt, ma meg az észak-koreai kedves vezető ilyen eltűnős fajta.

Figyeljétek meg: aki hazudik, nem néz a kamerába.

Nem néz szembe a nézőkkel. Tudja, hogy leleplezi a szeme.

Ezt teszik ezek is, amikor pedig a szemünkbe néznek, akkor a szemünkbe hazudnak, gátlástalanul.

Rogán és Szijártó nem számol el a vagyonával, amikor meg számot adnak, olyat állítanak, amit maximum az óvodások hisznek el.

A kedves vezető még ezt sem teszi meg: rádióinterjút ad hetente, mert a stúdióban a nélkül is beszélhet, hogy a szemünkbe nézne.

Az ő népéhez szól, de úgy, hogy a népe ne legyen ott, előtte.

Hamar kiderülne, hogy meztelen a király.

A hazug ember gyáva.

(Itt jegyzem meg: mióta tömegek tüntetnek, fölszállott a gyáva…)

Mint azt tudjuk (Esterházy is megírta): ahhoz, hogy jól hazudjon az ember, ismernie kell az igazságot.

Ezt is tudja a kedves vezető, ezért állunk így Vida Ildikó és a NAV korrupciógyanús ügyével.

Ezért szórakoznak velünk, Európával és az USÁ-val. Mert harcolni kell.

És megvédeni Magyarországot.

Tudjuk: a kedves vezető nem az országot védelmezi, hanem a saját hatalmát. Az országot mi akarjuk megvédeni! Mi, akik szólni merünk.

Azok, akik féltjük a kedves vezető gátlástalan terjeszkedésétől.

Azt szeretnénk, ha ez az ország továbbra is megmaradna közös tulajdonunknak.

Olyan országot szeretnénk, olyat akarunk, melyben mindenki azonosan értékes, és jól van, jól érzi magát, és olyat, melyben a kedves vezető és bandája is elfér mellettünk.

A Fidesz megalakulásáról első között szereztem tudomást.

Örültem a hírnek. Csatlakozni szerettem volna hozzájuk.

Annyira tetszett.

Édes istenem, mi lett belőlük! Mivé lettek…

A kedves vezetőnek olvasásra ajánlom Karinthy mester írását, a Találkozás egy fiatalemberrel című remekművet.

Hátha hatna rá!…

Mondottam: a remény hozott ide.

Szavaimat nem a gyűlölet rakta össze mondatokká.

Ahogy a halálra ítélt Szókratész, én is bögöly akarok lenni, mely belecsíp a gyönyörű, de ostorozásra érdemesült paripába, szeretett hazánkba.

Magyarul beszélek. Magyarul beszéltem, remélem, érthetően.

Kell-e még magyaráznom: magyar vagyok.

Akár Vida Ildikó: csak ezt a nyelvet beszélem…

Egyik megyei székhelyünkön csak így hívják a polgármestert: Mr. Harminc százalék…

És ezek akarnak erkölcsöt taníttatni a kisiskolásoknak…

Köszönjük, inkább ne!

Nem fogadunk el édességet ilyenektől.

Az erkölcsöt nem tanítjuk, hanem példaképként mutatjuk…

Ez a közfelháborodás napja.

Én sem vagyok elégedett, de ma már ez is kevés.

A közfelháborodás csupán jelzés értékű.

Csak annyit jelent, hogy nem vagyok elégedett, csupán barom, birka, mert elégedetlenül is tűrök.

A következő tüntetés legyen a ’”Nem tűrjünk tovább! napja”!

A NET-adós tüntetés fölért egy kisebb földrengéssel, s a következő sem egyszerű utórezgés volt. És még mindig mozog a Föld

Ne feledjétek: minden rög, minden göröngy számít.

Maradjatok gördülő rögök!

Tudja meg a kedves vezető, hogy a közös országot nem sajátíthatja ki!

Tudja meg, hogy most már nem ülhet nyugton!

Tudja meg, hogy reszkessen, ha ezt a demokráciának látszó diktatúrát szorgalmazza!

Tudja meg: nem igaz a kétharmad, és hogy egyébként is mindegy, hogy mennyi, mert az ország három harmad!

Ezt a háromharmadot kell kormányoznia és szeretnie!

Régen írtam le és mondtam ki, ma is igaz: a hazaszeretet nem csupán azt jelenti, hogy én szeretem a hazámat, de az is, hogy a haza szeressen engem.

Ezzel eljutottunk Adyhoz: szeretném, ha szeretnének!

Minden ősöm magyar földben nyugszik.

Szeretem  a hazámat, őseim földjét.

Ha bajt érzek fejfájukba kapaszkodom, és fölöttük imádkozom.

Ha pedig nagyon kapaszkodnék az őseim fejfájába, húzzatok el!…

Azon kívül pedig: hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!