A Szamárfül kiadó webáruháza

Nagy Bandó András írásai, regényei, versei kicsiknek és nagyoknak. Dedikált könyvek megrendelhetőek!

 

Mivel névre szóló dedikációval ellátott könyveket küldünk, csak banki utalás után indítjuk útnak a megrendelt könyveket. További információk…

Belföldre 15.000 Ft alatti értékű megrendelés esetén 950 Ft. a szállítási költség. 15.000 Ft fölött mi fizetjük a szállítást.

Kosár

A kosár üres.

Kiblogozom

 

TIBORC PANASZA

KATONA JÓZSEF: OR BÁN C. DRÁMÁJÁBÓL

(Mai magyarra „fordította”: Nagy Bandó András)

 

Or bán?

Ő balgamódra tartja gyülevész
csordáit! éppenséggel mintha minden
hajszála egy őrzőt kívánna; sok
felcsútit, olykor azt hinné az ember,
hogy tán jeges whiskyt iszik, úgy körül
van véve a léhűtőkkel. Míg mások egy
hűtőrészletet alig tudnak csekken fizetni,

ő stadiont épít lelkesen, falusi budik

és klozetok mellett, oda, hol született,

nekünk meg rongyrázó lakodalom vagy

keresztelő a részünk, az ország javából

bőséggel juttat apánk-apósunk, köszi!,

szívünk dobog, ha zsebre vágjuk Keszthely

önkormányzatát, s ha kimondhatjuk,

lőn világosság a Balaton fővárosában,

és ha lőn, akkor ott mi vagyunk az illetékesek,

az sem zavar, ha miattunk nő a feszültség,

ráadásul kikötőt veszünk, hogy asszonyom,

a Ráhel saját pénzünkből legyen még okosabb,

és továbbtanulhasson, ott fönn, az Alpok csúcsain.

Ha pedig mindezért bántanak minket,

lerázzuk magunkról szavaikat, mint kutya a vizet.

Vastag bőrt növesztettünk képünkre,

lepattog róla minden, akár apánk-apósunk

dölyfös képéről, ha Mészáros Lőrinc

disznólkodása kerül szóba, vagy az

elfelejtett milliárdja. És szívünk dobog,

ha egy ellenzéki az utcán előnkbe bukkanik,

mivelhogy a korrupció mindjárt eszünkbe jut,

mert eszünkbe juttatja, egyébként pedig

ki nem szarja le, én igen, az biztos, mert benősültem,

nem, nem csak Or bán családjába, több ez

annál: ő nem csak apósom, de keresztapám

is lett, ahogy annyi sok jó meráninak,

felcsútinak, és ki tudja, milyen városok

és falvak talpnyalóinak, mindazoknak,

akik tíz- és százmilliókért cserébe odadobták

hajdan volt, vagy talán sosemvolt emberségüket,

hogy mindenkinél szebb lovon ficánkolódjanak,

ma szürke, holnap egy fakó, és fácánok

ezreire vadászhassanak, milliókat herdálva,

és hogy kezükben vagy hátukon drága táskákkal

feszíthessenek, ingatlanokkal üzleteljenek,

milliókkal duzzasztva kitömött zsebeiket,

a nép meg, az istenadta nép birkamód bámul,

és csodál bennünket, sőt még békemenetben is

értünk koptatja túlhordott cipőjét, mellettünk

tüntet, mert csak azt hallja keresztapám-apósom

buzdításából, hogy a nemzet, meg a haza,

meg a nép, meg hogy nem leszünk gyarmat,

és hogy rezsit csökkentünk, ráadásul, hogy

Magyarország jobban teljesít, és átnéz a fölött,

hogy mi folyik mögöttesen, és mert bevette

a maszlagot, azt sem bánja, hogy porontyait

kell befogni, ha veszni éhen nem kívánkoznak,

mi meg csak kaszinózunk, játszunk,

közbeszerzéseket nyúlunk le, és zabálunk szüntelen,
úgy, mintha mindenik tagocska bennünk
egy-egy gyomorral volna áldva: nékik meg
kéményeikről elpusztulnak a gólyák, mivel

maguk emésztik el a hulladékot is.

Szép földjeikből vadászni berkeket csinálunk,

ahová nekik belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
himlős gyerek megkívánván, lesújtanak
egy rossz galambfiat, tüstént lecsapnak,

ha meg a petrezselyem zöldje csak egyszer is

nyugta nélkül kerül egy vén kofa kezéből

egy kisnyugdíjas nejlon szatyrába, tüstént

lecsap a NAV, mert valamit föl kell mutatni,

ha már a milliárdos csalók nyomát, keresztapánk

jóváhagyásával  még bottal sem üthetik,
mert itt, aki száz meg százmilliót rabol,
bírája és becsmérlője lészen annak, akit a
szükség garast rabolni kényszerített.

Hát így állunk, népem, nemzetem, és

ezek után sem sül le a bőr a képünkről,

a képemről, mi több, keresztapánk

családbarát támogatását élvezzük továbbra is,

ezentúl is, és magasról szarunk mindazokra,

akiknek ez nem tetszik, mert, ahogy a híres

buzizó Kerényi mondotta volt: „Most mi jövünk!”

Isten, áldj meg minket, jókedvvel, bőséggel,

a többiek pedig, ahogy öt sorral föntebb mondottam volt…