Kiblogozom

VAGYON, VAGYON, DE MI HASZNUK VAGYON?

Néhány észrevétel a politikai elit vagyonnyilatkozatai kapcsán

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel, milyen gazdagok, de ha már érdekel, akkor csak azért, mert tudni akarom a titkot. A titkukat. Hogy hogyan lehet „ennyi” év alatt összeszedni „annyi” pénzt. Úgy vagyok velük, mint a Márkus László alakította férj figurája az emlékezetes kabaré jelenetben: de mi kerül ebben a fotelben 8000 forintba!? Sajnos „ezeknek” a politikai pályán eltöltött éveit nem lehet ízekre szedni, illetve lehetne, egyszerű matematika az egész: ennyit kerestek havonta, ennyi profitot hoztak a vállalkozásaik, ennyiből éltek, ennyi maradhatott meg, és nem több. Emlékszem, 1987 körül kimentünk a Rádiókabaré szerkesztőivel a XVI. Kerületbe, kisiparosok közé, hogy kibeszéltessük velük a kínjaikat. Később a monológomba is bekerült, amit mondtak: ezek az adós hivatalnokok képesek kijönni a házunkhoz, és analizálni az ülepítő aknánkat, hogy összehasonlítsák a profitunkat a fogyasztásunkkal, és ha több a szar, mint amennyit megehettünk az adott bevételünkből, különadóval büntetnek bennünket. Kérdés: hogy ellenőrizzük „ezeket”, akiknek még egy ülepítő aknájuk sincs? (A bevallásuk szerint.)

Olvasom, hogy mi mindenük, hogy mekkora és hány ingatlanjuk van, mennyi megtakarításuk, és mennyi tartozásuk. Tipikusan az az eset, amikor megszólal valaki, és tudom, hogy már akkor is hazudik, ha kérdez. Ha másból nem, a rezsicsökkentés megtakarításaiból mindegyik összehozhatott volna egy tisztességes egzisztenciát, ha nem, akkor Németh Szilárdot kell elkergetni, mert ő tételesen bemutatta a szegény, szerencsétlen lakótelepi rajongójukkal, hogy mennyit hozott nekik évente a rezsicsökkentés, ha pedig ez nem igazolódott a politikai elit képviselőinél, akkor valami nincs rendben rezsicsökkentés ügyben.

De nézzük meg, mire voltak képesek, amikor beszámoltak vagyoni helyzetükről. Nem azt vizsgálom, hogy mennyi pénzük és ingatlanjuk van, inkább azt, hogy kinek és mennyivel tartoznak.

Orbán Viktornak 8,2 milliós banki tartozása van, a többiekéhez képest elenyésző, és dicsérendő, hogy egyetlen magánszemélynek sem tartozik. Jól is néznénk ki, ha…

Lázár János, akinek a fia, a kisnyugdíjas nagyszülők tojásbevételéből sokmilliós villát vett a Svábhegyen, 45 millióval tartozik bankoknak (azoknak, akiket különadóval sújtottak), és 36 millióval tartozik magánszemélyeknek.

Szijjártó Péter, akit ugyancsak a családja tart el, külföldi útjait is a szülei szponzorálják (kár, hogy a visszautat is állják!), 45 millióval tartozik a szüleinek, tehát azoknak, akiknek a segítségével sikerült a 140 m2-es dunakesziben lévő családi házát egy 167 milliót érő medencés villára cserélnie.

Rogán Antal, az ingatlanvarázsló, beköltözött egy 149 m2-es lakásba, amely (valószínűleg beázott, mert) röviddel utána 185 m2-esre duzzadt. Szerinte felerészben tulajdonosa, de a földhivatal (gondolom, azóta kirúgott) embere szerint 100 %-ban az övé. Olyan borzasztó lehet szembesülni azzal, hogy gazdagabb vagyok, mint tudtam! Nem tudom, hogy dolgozta föl. Banki tartozása 30 millió, magánszemélyeknek 16,8 millával tartozik.

Kósa Lajos, banki tartozása 14 millió, magánszemélyeknek 20 millióval sáros. Seszták Miklós mindössze 6 millióval tartozik magánszemélyeknek, miközben 25 milliós bevétele volt az elmúlt évben, csak az ügyvédi munkálkodásából. A nagy vezérek közül Varga Mihály az egyetlen, aki nem tartozik magánszemélyeknek, gratulálok, csak így tovább!

Magyarország jobban teljesít!… És ezek?

Vannak szőlőbirtokaik, ingatlanjaik, fél tucat, tucat, kinek mennyi sikeredett. Az a tragikus, hogy amikor az ő összeharácsolt értékükről dumálunk, már kis híján feledésbe merülnek (-tek) a ballib oldal elitje által összehordott vagyonok. És itt álljunk meg egy percre. Kérdés: tényleg úgy lehet csak „visszavágni” a ballib lopások és lenyúlások, a szoci és szadeszes gazdagodások miatt, hogy ők is ugyanazt csinálják, követik és produkálják?

Ez itt egy ország. Fennen hirdetik: ez a magyarok országa! (Érthető,… ugye?!) Nos, ebből a mi országunkból nyúlják le mindazt, amit se az egyik, se a másik, harmadik, negyedik, stb. oldalnak nem lenne szabad. TILOS! Nem egy olyan vagyonból nyúlják le, amit maguknak akarnak, mely nem köthető hozzánk, hanem abból, ami KÖZÖS! Ezért háborognak az emberek, ezért háborgok én is. Nem lehet úgy törleszteni a szoclib oldalnak, hogy annak mi, magyar polgárok, ez ügyben vétlenek lássuk a kárát! A Fidesz támogatóin kívül mások is élnek, élünk ebben az országban. Olyanok, akiknek mindkét, illetve minden oldalból elegük van. Ez lett az eredménye a politikai elit gátlástalan szarkalétének.

Egyszer már elmeséltem: egy évig voltam Orfű polgármestere. Sikerült elintéznem egy egyszerű ügyet, és a hajdani hétvégi ház szomszédomék behoztak az irodámba egy üveg vermutot, köszönetképpen. Visszacsomagoltattam velük, mondván: szó sem lehet róla, ez a dolgom, egyébként pedig az első millió elfogadása az első üveg vermuttal kezdődik. Ennek híre ment, és soha többé senki nem próbálkozott, se „lefizetni”, se megköszönni azt, amit kötelességem volt elvégezni, vagy elintézni.

Engem már rég hidegen hagy a rizsa, mely szerint csökkent (most, állítólag megállt) a Fidesz népszerűsége. Akkor tessék hősködni, egyéb oldalakon fennhéjázók, ha elújságolhatják, hogy e csökkenés mellett a saját népszerűségük emelkedett. Ettől még földolgozhatatlan (persze, érthető), hogy hogyan sikerült olyan választási szisztémát kiagyalni, mely 44 %-os „győzelem” esetén is kétharmados többséget jelent. Megírtam már, továbbra is tartom: ezektől nem ezt vártam. Illetve a szoclibtől sem vártam azt, amit tettek (illetve nem tettek), de a szoci örökségbe „belefért” az, ami a Fidesz örökségébe nem fér bele.

No, vissza a tartozásokhoz. Kérdés: rábízhatjuk-e az országot, rábízhatjuk magunkat olyan „gazdasági szakemberekre”, akik ennyi éves élvonalbeli munkálkodásuk után még a saját adósságukat sem voltak képesek törleszteni? Ők mért nem teljesítenek, teljesítettek jobban? Nem vagyok megőrülve, sejthető, mit takarnak a papírtartozások… Hát nem simlis ügyletek ezek, kérdezem? És ha ők, akiknek (jó!) példát kellene mutatniuk, ilyen műtartozásokkal képesek operálni, mit várjunk el azoktól, akik nem agyalnak, nem sunnyognak, csak melóznak, keccsölnek, hajtanak, beledöglésig, egyszerűen csak bejárnak a postára, hogy befizessék a sárga csekkeket, jó, ha mindre futja… Kádár legalább azt a látszatot keltette, hogy kevéssel beéri, krumplileves, krumplistészta, zsíros kenyér. Ezek még a látszatra sem adnak. Kádárék legalább leszervezték a Hazafias Népfronttal, hogy 99,5 %-os győzelemmel kerüljenek be a parlamentbe a jelöltjeik. Az igen, az tényleg több volt, mint kétharmad! Nehogy félreérthető legyek: nem!! Ki a fene sírná vissza? Csak, aki megőrült. De a hasonlóságot se! Nem akarok új Czinegéket látni, akik helikopterről vadásznak. Nem akarok előjogokat élvező, tokás bólogatókat látni a parlament bársony-, és egyéb székeiben. Nem akarok hiper-szuper villákban gangoskodó előkelőségek ingatlanügyeiről susmusolni. Nem akarok kétes ügyekkel terhelt politikai elitet.

Orbán képes volt azt mondani a Merkellel közös sajtótájékoztatón, hogy a demokrácia nem föltétlen liberális értékeken alapul. Összekeverte az emberi szabadságot az általa utált és megvetett liberálisokkal. Voltak a történelem során egyértelmű jelmondatok, jelszavak: „A hazáért és a szabadságért!” Meg hát „szabadság, egyenlőség, testvériség”. Azt csodálom, hogy Merkel ezek után kezet fogott vele. Innen üzenem: Angéla, nem kellett volna. Mert ez a kézfogás mintegy megpecsételte Orbán Önnek sem tetsző szavait. Amit a Viktor mondott, az nem volt több mint egy belénk, magyarokba döfött kés. Orbán demokráciája, tudja, az az illiberálisnak mondott, nem több mint álcázott diktatúra. Ezt pecsételte meg az a kézfogás, itt, Európa közepén.

Ha ott lehettem volna, egy kérdésem nekem is lett volna, kifejezetten Angélához. Ez: Tisztelt kancellár asszony! A Neten volt szerencsém látni az ön egyszerű, lakályosnak tűnő, emberléptékű házát. Tetszett! Tessék mondani, nem tervez a kertje végébe egy stadiont?… (És mehetett volna kezet fogni Viktorral…)