1. Az én LMP-m: Ludas Matyi Párt

    2014-04-05

    Nagy Bandó András: Kampányzáró, 2014.04.04.

    “Beszédem mottója: az elkövetkező négy évben inkább magunkon nevessünk a parlamentben, mint magunkban a Tisztelt Házon kívül…

    “Mondandóm címe: a Búbánat-völgytől a Karácsony-szigetekig…

  2. Kampányzáró beszéd

    2014-04-04

    Rövid leszek, mint Schiffer a kampánynyitón…

    Egyébként sem vagyok a szavak embere…

    Mondandóm címe: a Búbánat-völgytől a Karácsony-szigetekig

    Beszédem mottója: az elkövetkező négy évben inkább magunkon nevessünk a parlamentben, mint magunkban a Tisztelt Házon kívül…

    Mindenki láthatta: ezen a kampányzárón nincs ültetési rend.

    Elmondom: addig itt nem is lesz se rend, se ültetés, amíg az LMP-ből nem lesz kormányképes erő…

    Sajnos már nem volt rá keret, pedig szerettem volna fölvetetni DVD-re, és itt bejátszatni, ahogy Schiffer a győztesek boldog mosolyával repül a Szél hátán.

    Az idei kampány akár ezt a címet is kaphatta volna: „Ki tud többet más pártok bűnözőiről?” Egész évben dugdossák a szaftos ügyeket, hogy aztán kampány idején bedobhassák. Ez a pártok programja.

    Olyan ez, mint a könyvkereskedés: egész évi bevételt a karácsonyi vásár hozza.

    Például a Fidesz egyszavas programja fölér egy szappanoperával:   a mai borzadály véget ért, holnap folytatjuk.

    És erre fognak voksolni a lakájtévén szocializálódott magyar emberek.

    El tudná képzelni bárki is, hogy Obama ilyen dumával kiállhatott volna    a demokrácia csecsén csüngő amerikaiak elé?

    – Mit folytattok?! – kérdezhetné a polgár.  Meg is kéne kérdeznie, de nem kérdezi meg, mert azt se látja tisztán, hogy mit csináltak négy éven át.

    Ami biztos: forradalmat csináltak! Mi meg, az értelmiségi barmok még egy valamire való ellenforradalmat sem tudtunk összehozni, pedig a korombelieknek ezen a téren van már némi rutinjuk…

    Persze, a bűnök is folytatódnak majd: továbbra is olajozottan gurul majd az ország egyetlen működőképes pénztárgépe, a Fideszhez közeli Simicska talicska…

    Selmeczi Gabriella, a „papír nélkül, jaj, mi lenne velem!?” becenévre hallgató Fidesz szóvivő kijelentette: a baloldalon egymást érik a bűnözők. Eközben Rogán Antal, feledékeny ingatlankereskedő azt mondta: „Leülnénk a baloldallal, de nincs kivel.” Nem azért mondom, de ennyiből egyet-egyet csak tudnának választani maguk mellé, hogy megússzák a magánzárka gyötrelmeit!

    Remélem, Rogán és Selmeczi továbbra is ott lesz a Fidesz frakcióban, nélkülük a parlament igencsak foghíjas lenne…

    Közben a Neten terjedt a hír: a titkosszolgálattól kiszivárgott hírek szerint Welsz Tamás már korábban is öngyilkos akart lenni. Csak nem találták otthon…

    A töméntelen politikai mocskot látva Antal Imre egyik zseniális mondása jutott eszembe: „Magyarországon minden szar, csak a húgy nem.”

    Azt hiszem, jól gondoltam, hogy itt, a kampányzárón lazítsunk egy kicsit. Talán vagyok még olyan jó, mint a kampánykörútján Hofi paródiákat előadó Mesterházy…

    Egyébként le a kalappal előtte!… Vagy inkább eléje… Nem lehetett könnyű dolga. Előre kellett beszélni, úgy, hogy közben hátulról lőttek neki.   Simon és Garfunkel… Először történt meg, hogy nem Templár nyomozott,    hanem Simon (Szájmon) után nyomoztak…

    Ahogy Szegeden és a Balatonnál mondják: Öszöd, nem Öszöd, ez van…

    Na jó, Orbán se kutya. Ő meg Hofi szinten tegezte le a tisztességben  megőszült nyugdíjasait. Mondhatnánk csendőr-pertunak, de annál rosszabb volt: ez a király tegeződése volt kézcsókos alattvalóival.

    „Talpa alatt fütyül a nyelv.”

    És lám, egyetlen ember nem akadt, aki fölszólt volna, hogy: „Ne tegezz! Apád lehetnék, fiam! Meg hát az anyád!, tudod?!… Nem őriztünk mi együtt birkát!… Akkor se, ha egy a zászló és egy a nyáj…”

    Ja, és ki ne felejtsem: „egy a kos…” Vagy egy okos…

    Mint tudjuk, a mi okosunk soha semmiből nem enged.

    Igaza is van. Azt tartja a mondás, hogy mióta elfogadták,

    hogy „okos enged”, azóta a hülyék igazgatják a világot.

    Hogy ki az okos?… Hülye lennék megmondani…

    Az első Orbán kormány idején több remek írást olvastam Popper Pétertől. Egyikben így fogalmazott, utalva a primitív önteltségre:

    „Mit gondoltok, hogy a tehetség majd egy másik hajón érkezik?!…”

    Figyeltem a Fidesz kampányát is, vajon mire mennek így, hogy ebben a választási harcban minden ellenük játszik…   Szegényeknek nagyon meg kell küzdeniük az óriásplakát helyekért, mert szinte az összest lefoglalta a CÖF…

    Ők azok, akik készpénznek vették, és készpénzben kapták a közpénzt…

    Hú, Barátaim! Dunát lehetne rekeszteni azokkal a tisztességes szegény emberekkel, akik ennyi pénzért szívesen lennének civilek!…

    Ha a Jobbikon múlna, tán még ki is próbálnák a Dunát rekesztést, akár hajdani elődeik…

    Tetszett az óriásplakátjuk: Vona Gábriel arkangyal egy magyar család  körében. Jó képet vágtak hozzá… Biztos szombaton készült a fotó, mert a Vonát körülölelő család semmit sem csinált…

    Schiffer a tanú rá, eredetileg a felcsúti stadionba terveztük a kampány-zárót, de Mészáros Lőrinc végre nemet mondott pár millióra…

    A Syma csarnok is szóba került, de azt az Együtt PM bérelte ki…

    Azt viszont mindenki tudta, hogy az LMP nem lehet Együtt a PM-mel.

    Aztán csak győzzünk vedelni, mint ők Fletóra az Unicumot…

    Tudtam, hogy ma újra beszédet mond Schiffer, ezért úgy döntöttem,     hozok magammal kétnapi hideg élelmet…

    Nehéz volt eldöntenem, mi legyen a pakkomban.

    Végül bepakoltam egy zöld almát, abban a reményben, hogy vasárnap   este senki se mondja majd, hogy fiúk, lányok, sajnos alma…

    Vettem még két darab szendvicsnek való zsömlét, ketté is vágtam, de nem mertem közé rakni a párizsit, mert láttam a tévében a kampánynyitót, ahol minden bezöldült…

    Igaz, szeretem túróval is, lekvárral is, de eszembe sem jutott a bukta…

    Én a Csongrád-megyei 4. körzetben vagyok jelölt. Lázárt nem tudtam überelni: a nőnapon tulipánnal köszöntötte a körzet nőit. Varga Pétert, az MSzP, az EPM, a DK, az MLP, a DDT, az FTC, a TMK, tehát a Ká-Pé jelöltjét sem, aki annyira pesszimistán látta a jövőjüket, hogy tiszavirágot osztogatott.

    Amint kitudódott, hogy az LMP-t támogatva elindulok a választásokon, kaptam hideget is, meleget is. A rezsicsökkentőktől hideget, mert csökkent a meleg, a jobbikosoktól meleget…, mert nekik pont ebből van elegük…

    Pár barátomat meg kellett nyugtatnom, ne izguljanak, a Lehet Más a Politika nem Fidesz-közeli cég…

    Orbán a kampányban jól taktikázott: amit lehetett, fölavatott.

    Elment a Legó gyárba, és elmagyarázta, hogy a kormányzás olyan, mint a legózás: előbb fölépítünk valamit, amit mindenki demokráciának lát, aztán addig rakosgatunk hozzá, míg a végén lesz belőle egy… hogyishívják…

    Utána kamionokat adott át, és elmondta, hogy a kormányzás olyan,     mint  a kamionozás: előbb telepakoljuk a rakteret közpénzzel, aztán úgy odaülünk a kormányhoz, hogy onnan többé kirobbantani sem lehet. Járatlan úton haladunk, magasból nézünk a gyalogosokra, és a jobboldalon haladókból senkit sem hagyunk az út szélén…

    Később cukrászüzemet avatott, és azt mondta, a kormányzás olyan,     mint a fagylaltozás: sokféle fagyi van, de mindegyikre igaz, hogy nyalni kell…  Amit a nyalni nem tudók kapnak, az gombócból is sok…

    Másnap taxi vállalatot avatott, és azt mondta: a kormányzás olyan,      mint taxizás: a taxis a kocsi kétharmadán pöffeszkedik, követhetetlen cikázással    kerülő úton halad, hogy többet keressen, miközben az utasok tolják a taxit az általa megadott címre…

    A következő napon stadiont avatott, és azt mondta, a kormányzás olyan, mint a foci. Egy eltérés van: ez mezcserével kezdődik, bár a király meztelen… Ez a Fidesz megújulása, a fordított politikai metamorfózis: a szabadon röpködő pillangóból lesz hatalomért araszoló hernyó… És ha már foci:

    csak az maradhat a csapat elnökségében, aki a díszpáholyban köpködi  a szotyit,… a bíró csak azt fújhatja, amit a fülébe súgnak,… és csak az rúghat labdába, aki a díszpáholy előtt fölnyalta a pályát…

    Végül atomerőművet avatott, és azt mondta: a kormányzás olyan, mint tökben a maghasadás: akkor hasad, ha tele van…, de mivel nincs tele a hasad,    a tök mindig tele van…

    Mondandóm zárásaként említsük meg, hogy egy nagyratörő, és remélhetőleg nagyra növő kicsi párt kampányzáróján vagyunk.

    Gyakran lapozok bele a Magyar szólások és közmondások című vaskos kötetbe, most, ide készülődve is ezt tettem.

    A „kicsi” szócikket kerestem.

    Kicsi nem árt, sok nem használ. Vagyis: a kicsi még sosem ártott,  miközben a sok nagy elhasználódott.

    Ki kicsinyben jó, nagyban is jó. Jelentése: aki kicsiként kiérdemelte  az emberek megbecsülését, arra fontos és nagy ügyekben is számíthatnak.

    Sok kicsi sokra megy. Vagyis: a sok kicsiből halom nő.

    Mai értelme: minden LMP-re leadott voks számít.

    Lao-Ce írta a Tao te Kingben:

    az ezermérföldes út is az első lépéssel kezdődik.

    Akkor jó a kicsi, ha nagy nincs.

    Mai igazsága: ha nincs igazán jó nagy, válaszd a tökéletes kicsit!

    Ki a kicsit nem becsüli, az megnézheti magát, ha a nagyra voksol!

    Kicsi a bors, de erős a Lehet Más a Politika!…

    Én pedig most egy kicsit befejezem, és kicsit leülök…

    Mindenkinek szép vasárnapot!

    Hajrá Magyarország, hajrá…

    Ja, bocs, ez az LMP kampányzárója!…

     

  3. Én is az LMP-re szavazok

    2014-04-03

     

    Ez talán eddig sem volt kérdés…, de a hirdetések és plakátok is ezt erősítik. A kampány zajlik, én pedig teszem a dolgomat.
    A közelmúltban már találkozhattak a Tiszta Magyarországot szeretnél? szórólappal,  a napokban erősítettünk rá az új szórólappal és a plakátokkal, – és holnap kampányzáró!
    Utána még egy erős hajrá vasárnap estig, s minden adott, hogy a választás jó választás legyen! Mert “Lehet más a politika”, ha “Tiszta Magyarországot szeretnél?” 

    LMP

  4. Tiszta Magyarországot szeretnél?

    2014-03-27

    Elkészült szórólapom is, mely a rohamosan közeledő Országgyűlési Választásra buzdít. Vegyen részt Ön is április 6-án a választáson, s szavazzon a Lehet más a politika jelöltjeire és az LMP országos listájára.

    Szórólapom elérhető itt: Tiszta Magyarországot szeretnél?

     

     

  5. Bemutatkozó szövegem*

    2014-03-25

    Nem akarok politikus lenni, azaz olyanná válni, mint a politikusok legtöbbje. 40 éve vagyok népképviselő, humoristaként és íróként a mindenkori kisember szóvivője, jelöltként is ez maradtam. A kampány én vagyok, az én kampányom a múltam. Nem szövegeltem, se értem, se mások ellen. A mai ígérgetések semmit sem érnének, a régi, ismert tetteim sokkal beszédesebbek. Ellenfeleimről jót, vagy semmit. Amin elgondolkodhat a választópolgár: a jobb- és baloldali nagy szövetségek jelöltjei a hatalmat vagy pártérdekeket képviselnek, képviselőként sem tehetnek mást, hisz központilag irányított, idomított, megélhetési pártkatonák. Hetek óta hakniznak, milliókat költve óriásplakátokra, hol párt-, hol közpénzből. Függetlenként az LMP-t támogatom, teljes szabadságot élvezve, és képviselőként sem fogok pártkottára zenélni. Ha rám voksolnak, a népképviselet mellé állnak. Adjanak esélyt, hogy ha kicsit is, de mássá tehessem a közéletet. A tóba hulló, körkörösen hullámzó vízcsepp is változtathat a víztükrön. A Parlamentbe egyenként kell bejuttatni a korrupcióval és közösben garázdálkodással nem fertőzött új arcokat. Jézus szavaival bíztatok mindenkit: „Ne féljetek!” Mindenkire szabadság vár a fülkékben.

    (* A Délmagyarországnak és a Délvilágnak írt)

  6. 2014. március 20-i műtétem hiteles leírása

    2014-03-24

    Pontosan hétkor a recepciónál állok, adatfelvétel, onnan betegkísérővel megyek az osztályra. Osztály vigyázz! Kis híján félnyolc (nekem nyolc), amikor bejutok. Az EKG szobában félmeztelenkedek, adatok begyűjtése, kivehető fogsora van-e? Nincs. Mért, kapok? Gyógyszerérzékenysége? Az nincs, csak a gyógyszerárakra vagyok érzékeny. A folyosón várakozom, örökös szobámban az ágyam még foglalt, vissza az EKG-ba, ott vetkőzöm pucérra. Leborotválom a combhajlatát. Kösz, nem kell, a párom legyantázta, ezzel készített föl a műtét fájdalmaira. Táskámat, ruháimat a nővérekre bízom, a betegszállítóvá lett betegkísérő mellém tolja a görgős asztalt, feküdjek föl. Megteszem, rögtön fölfekvésem van. Az asztal egy kerék meghajtással tolható, a folyosói fordulások fölérnek egy bűvészmutatvánnyal. Az alagsorig tolódom, közben senkit sem előzünk, fekvőrendőr is csak egy van, őt már kifelé tolják a műtőből.

    Odabent hűvös van, mint mindenütt, annyi a különbség, hogy itt nem ül, hanem fekszik az ember. Egy műtősnő és egy férfiműtős. A műtőasztal mellé parkolunk le. Fekete lemez lapul rajta közép tájt. Mi ez? Merevlemez? Nem, földelés. Evvel ne tessék játszani! Tegnap a kislányom paplanokkal fedett le, s azt mondta, Apuci, betemetlek! Ne temessetek! Ne földeljetek! Azért vagyok itt, mert élni akarok. Átcsúszom a műtőasztalra, asztronautának képzelem magam, űrhajóból az űrállomásra. Kis csúszás az ember, nagy csúszás az emberiség történetében. Ahol szőrös vagyok, tappancsokat kapok, fölragasztásuk fájdalommentes. Leborotváljam? Ne, kösz, mazochista vagyok. A hátamra is jut tappancs, kiszúrták, hogy ott is szőrös vagyok. De oda minek? Része a közvetítő egységnek. Mindjárt élő adást láthatok a mellkasomból. Előttem két monitor. Ez a Szívcentrum monitoring csoportja. Egyiken színes 3D-s kép. Kérdem, mi az, a szívem? Nem, a bal pitvarod. Ezt fogjuk katéterezni. Az eszem megáll. Kár, hogy ezt nem adja a tévé. Bíztató a jövőmre nézvést: élőben adnak! Egy nagy üvegablak mögött a technikusok, úgy forgatják a balpitvarom 3D-s képét, mintha nyárson sütögetnék. Nem is baj, dél lesz, mire végeznek velem. Illetve: mire befejezik a műtétet. Mennyi idős lesz a műtét? Másfél óra. Lehet, hogy más fél, én nem. Heverésző péniszemre valami kötszert libbent a műtősnő, és már fújja is a sárga szert, fertőtlenítve vogymuk, nem csípem, mert itt-ott csíp. Beborítanak egy zöld, az 1956-os lyukas közepű zászlóra emlékeztető lepellel.
    Amíg a profra várunk, nézem a 3D-s képet, tátom a számat. Ű
    Égig ért a tudomány!
    Érkezik Prof. Simor Tamás, életet adó és életben tartó, tkp. második atyám, ha a bennem lakó Atyát nem számolom. Bár számolok Vele. Megbízom benne. Lehet, ő sem tökéletes, de a keze közel jár hozzá. Tamás, ha begyógyul, tudok majd teniszezni? Persze! Az jó, mert többen állítják, hogy eddig nem tudtam. Jobb combtőben tapogatja a megcsapolandó eret. Érzéstelenítőt adok, mondja, és már kapom is. Utána átdöfi az ér falát, a kanül szerű tű tágítható, ezen át dugja majd föl a vezető csövet (4-5 mm átmérőjű), a csőben pedig fölfut majd a három katéter szál, köztük a radiofrekvenciás ablálás csodafegyvere, egy 2-3 mm vastagságú „drót”, és még két vékonyabb szál. A cső a jobbpitvarba érkezik, onnan átfurakodja magát a balpitvarba, a Fossa ovalis-on át.
    (A Fossa ovalis az a hártya, mely születésünk pillanatáig átengedi a vért egyik pitvarból a másikba, lévén a méhben nem veszünk levegőt, születésünkkor azonban örökre lezár, épp akkor, és azáltal, hogy fölsír az újszülött, s levegőt vesz. A műtét idejére fölrúgjuk a természet rendjét, a hártyát átszakítja a cső, de mini csoda történik: amikor a csövet visszahúzza a prof., a hártya ismét lezár, és a hártya „begyógyul”, s hibátlanul működik tovább. Csak hápogok, pedig még nincs is az ágyam alatt a kacsa.)
    Amikor a cső a balpitvarba ér, kibújik belőle a földugott abláló katéter. A vége rugalmas, ennek köszönhetően szétnyílik egy 2,5 cm átmérőjű, a Forma egyes autók kormányaira emlékeztető, befejezetlen karikára. A karika felső peremén találhatók az égetés és a hűtés (ez újdonság!) piciny „fejei”. Utóbb tudom meg a proftól, már nem csak felületi ablálást kaptam, gyakorlatilag átégette a pitvar teljes falát. Mostantól van egy médiumra sütött szívem. Na jó, csak a negyede. Dobok egy hátast, még szerencse, hogy fekszem. Hogy értsem meg ezt én, a csekély értelmű mackó? Az András könyvében írtam a bennem élő Istenről. Most aztán közelről láthatta, milyen bonyolult is, és mennyi problémát vet öl az a kis Fossa ovalis. Ez a vékonyka hártya nem kis magyarázatra szorul… Legalább akkorára, mint a nyelő- és a légcső, gyakran fulladást okozó találkozási pontjának istenhez nem méltó tökéletlensége…
    Az ablálás befejeztével a prof. visszahúzza a csőbe a kiegyenesedő katétert, és ki is húzza a combtövemnél a csőből. Érzem, hogy a prof. megkezdi a földugdosást. Nem fájdalmas, de fájó. Kezdődhet az ablálás. Egy sípszó, egy más hangú pitty, és… Tűzben ég a szívem, ég a balpitvar fala, végigperzselődik a teljes bensőm, tüzel a torkom, lángban ég a mellkasom, mintha áram járna át, mintha valami láthatatlan erő bénítaná le a szerveimet, mintha elektromos prés alá került volna az agyam. Közben látom, hogy elszíneződik a 3D-s pitvarom egy-egy kis felülete. Hol látom, hol nem, a mellkasom fölé húzott nagyfejű (talán képalkotó) műszer eltakarja a szemem elől a színes képet adó monitort.
    Minden égetés egyperces. Örkényt olvasnám inkább, bár ez is elég abszurd. Az ember melegségre vágyik, de nem ennyire. Kiver a veríték. Nedvesedik a fejbúbom, a homlokomra vizes kendőcskét kérek, a műtős férfi áztatott kötszert pakol rá. Áttörli az arcomat is. várom a következő dózist, aztán a harmadikat, s a többit, hogy mielőbb az utolsóhoz érjünk. Feszengek. Mocorgok. Egy pisszenést se hallatok. Fájdalmas, de ki akarom bírni. Az ujjaim egymást simogatják. Meg se moccanok. Nem tudom, mások hogy vészelik át, később a prof megnyugtatott: ahhoz képest, amit kaptam, kitűnőre vizsgáztam. A végén oxigénmaszk kerül elém, műtős farsang. Nem mondják, de el akarnak altatni. Én tudom, de nem kérdezem. A végén el is alszom, föl is ébredek, valahol Mekkában. Kábán. Amíg aludtam, defibrilláló készülékkel a mellemre sújtottak, hogy a szívem fölvegye a kellő ritmust. Gondolom, Ringó is ilyet kapott, amikor a Beatles koncertezett.
    Jön a betegszállító, jól kitol velem egy asztalt az előtérbe. Ott már négy műtétre váró fekszik aggodalmasan. Mondom, amíg várunk, dodzsemezzünk egyet. Nincsenek humoruknál, csak bámulják a plafont. A műtősök kacaját hallom, munka közben édes a nevetés. Hosszú napjuk lesz, nem árt, ha jól indul. Mondom a betegszállítónak (aki lefelé jövet elmesélte, kisgyerekként végigült egy pécsi műsoromat a sportcsarnokban), volt egy régi poénom, az se mindig hozott sikert: egyszer benyitottam egy temetkezési céghez, és azt mondtam, egy koporsót kérek, de szép legyen, mert betegnek lesz! Ő nevet, hiába, naponta tapadnak rá a harcedzettség alapjai. A szobámba navigál, ez is bonyolult mutatvány, az egykerekes asztal jobban bejönne egy hentesüzletben. Kevesebb a folyosó és a forduló. Átcsúszom az ágyamra. Telenyomnak tappancsokkal, minden szőrszálra jut egy. Két óra múltán jön egy kötöző ember, kihúzza a bennem maradt vezető csövet (a műtét idejére fölhígították a véremet, ki kellett várnunk, míg sűrűbbé lesz), aztán kiveszi a combtőben maradt jókora kanült is. Kétökölnyi kötszercsomagot présel a sebhelyre, és méretes nyolcasokat leírva megcsinálja a leszorító kötést. Másnap reggelig rajta is marad.
    A kórházi kosztot kipróbálom. A krémleves ehető, a kelkáposzta főzelék fele fogyasztható, a virsli bent sem jobb, mint kint. A vacsora kis szelet sajt, két zsömle, ezeket máig őrzöm, csöppet sem lettek keményebbek. Szerencsére Rita gondoskodik rólam: rántott csibemell és -szárny, krumplipüré, uborkasali. Együtt falatozunk Gvendolinnal, azt mondja, piknikelünk. Falatozás közben nézegeti a jobb vállam alatti tappancsot, a lefelé lógó szürke vezetékkel, majd rámutat: apuci, ez olyan, mint egy nyalóka. Istenem, már gyógyulok is!… :-)

  7. Szó és tett

    2014-03-19

    E címmel januárban jelent meg nyilatkozatom a politikáról, a politizálásról, a jelöltségemről és sok minden másról…

    “Semmi különös, mondom magamban, és tudom, sokak számára mégis meglepő. Humoristaként is tudtam: az igazi poén az, ami meglepi a közönséget. Döntésem csupán azok számára meglepő, akik kevésbé ismernek. Voltam már újságkézbesítő, építésvezető, kőműves és segédmunkás, fóliázó kertészvállalkozó, polgármester, most pedig megpróbálom, hátha országgyűlési képviselővé lehetek.

    Mit akar ez a pasas, kérdezik majd néhányan, okkal-joggal. Nem mást, mondom nekik válaszul, és magamnak is, mint az odamondogatások után tenni valamit. Az esélytelenek nyugalmával vállalom a jelöltséget, alternatívát kínálva azok számára, akik sem a jelenleg kormányzó pártok, sem az erősnek látszó ellenzékiek jelöltjeit nem szeretnék támogatni. Mint tapasztalhatjuk, az egyik oldal túl tökös, a másik meg túlzottan töketlen.

    A kétoldali támadások kereszttüzébe került, az ellenfelek által esélytelennek ítélt, újra kicsivé lett párt mellett állok ki, hogy fölhívjam a választók figyelmét arra, amiben én is évtizedek óta hiszek, és ami a Párt nevében is ott van: lehet más a politika. Hogy lehet másképp és másokkal is országot építeni. Hogy lehet ideológiamentesen és korrumpálódás nélkül is képviselni a választókat. Hogy igenis van helye a tiszta kéz elveit valló képviselőknek is a magyar parlamentben.Ha ez a fajta tisztesség parlamenten kívülre kerül, akkor is érték marad. A magyar törvényhozás lesz szegényebb nélkülük.”…

    A Szó és tett teljes terjedelmében a Lehetmás.hu -n olvasható!

  8. Lehet más a politika… videók

    A Youtube videócsatornánkat a “lehetmás” gyűjtőcímszó alatt megtalálhatod.

    Közvetlen elérés: Lehetmás

     

  9. Egyik kép jobbik, mint másik…

    2014-03-18

    Pécsett imádják a családbaráttá vedlett neonácit… Vettek neki arcfestéket, és át is adták neki…

    Egyik kép jobbik, mint másik…
    Ma fotóztam az Alexandra Irodaház közelében lévő körforgalom mellett…

    Vona Gábor neonáci

    Vona Gábor Pécsett

    Vona Gábor Pécsett

  10. A föld a gazdáké!

    Szavazz az LMP-re, mert mi érted dolgozunk! Az igazságos földosztásért. A földpályázatok felülvizsgálatáért. A helyi gazdákat képviseljük a bírósági tárgyalóteremtől a Parlamentig, hogy helyben is lehessen termelni, dolgozni, boldogulni.

    Lehet más a politika választási programja (2014)